|
2018-07-15 16:28:36, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Gyulai Pál
A SZÜLŐI HÁZ.
Ez a város, ez a ház, ez a kert
Egykor engem mind igen jól ismert!
Itt születtem, itt nevelt föl anyám,
Édes hangját mintha még hallanám,
Mintha látnám ott magában űlve,
Özvegyi gyász bújába merülve.
Kis hugommal itt futkostam, játszám,
Milyen szép volt, hogyan mosolygott rám,
S mit körűlbe szemem csak meglátott,
Szedtem neki gyümölcsöt, virágot,
S boszus apám ha megdorgált érte,
Velem együtt zokogott szegényke.
Mint madárnak, fészkem volt ez a fa,
Oh mi sokszor pihentem alatta,
S olvasgattam egy nagy képes könyvben.
Ez a szellő, mely arcomra lebben,
E rezgő fény most is még a régi...
Gyermeki kedv édes szép emléki!
Hova pusztult a nagy kályha innen?
Mennyi boldog karácsont töltöttem,
Mig künn zugott, csattogott hó és szél,
Karszékében, vidám melegénél,
S együtt látva az egész családot,
Szivemben is örömtűz szikrázott.
Ez a küszöb! itten ölelt által
Édes anyám reszkető karával,
Mikor lelkem nyughatatlan vágya
Üzve űzött ki a nagy világba,
Itt sohajtá: látlak-e még vagy sem!
S hogy ne lásson, úgy akarta Isten.
Jó emberek, bár e ház tiétek,
Hogy nyugodjam benne, engedjétek
Multam kincsét, boldog gyermekségem'
Nem vevétek meg az árverésen:
E szobában, e kertben enyém még,
Amit bírtam, minden drága emlék.
1852
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
Címkék: nyughatatlan, gyermekségem, karszékében, olvasgattam, megdorgált, mosolygott, gyümölcsöt, csattogott, szikrázott, engedjétek, meglátott, szegényke, születtem, nyugodjam, töltöttem, karácsont, melegénél, futkostam, árverésen, szivemben, zokogott, hallanám, madárnak, hugommal, pihentem, gyermeki, könyvben, pusztult, reszkető, családot, szobában, körűlbe, játszám, világba, sohajtá, sokszor, nagy képes, nagy kályha, egész családot, nagy világba, Gyulai Pál, SZÜLŐI HÁZ,
|
|
Offline
